1.Fejezet

1.Fejezet: A Veszekedés

Mikor az óra háromnegyed hetet mutatott öltözködni kezdtem.

Farmer, egy hosszú ujjú felső, tornacipő és kész is...

Még az a nyaklánc, amit Asuya-tól kaptam, parfüm és a bőrdzsekim, majd ugrottam is ki az ablakon, hogy elinduljak...

***

Fél nyolckor elértem az utcába, amiben a mi kis "fészkünk" volt...

A nyári szünetben rengeteg időm volt, így a romos házat gyönyörű kis házzá javítottuk fel.S szerencsénkre ez a ház még a külvároson is kívül volt...A legutolsó utca után...Magányosan.

Gyors léptekkel megindultam a ház ajtaja felé...

Kezemet a kilincsre téve lenyomtam azt, majd belépve becsuktam magam után az ajtót.

-Hahó...-Lépkedtem óvatosan.-Asuya...

-Szia...-Hallottam meg a hangját magam mögül, mire megugrottam.

-Te jó ég!A frászt hozod rám...-Fordultam felé.

-Bocs...-Ölelt magához.-Hiányoztál...

-Te is nekem.-Pillantottam fel rá, majd csókban forrtunk össze.

-És...Mi újság?-Kérdezte mosolyogva, mikor leültünk a kanapéra.

-Semmi...-Ráztam meg a fejem.-Veled?

-Ugyanaz...-Vont vállat.-Tegnap voltam vadászni...-Nyelt egyet, majd ismét rám pillantott.

-Az jó.-Mosolyogtam rá.-Asuya...-Motyogtam.

-Hm?-Fordult felém mosolyogva.

-Öhm...Ne akadj ki...-Haraptam az alsó ajkamba.

-Mondd csak...-Karolt át.

-Változtass át.-Mondtam.

Ekkor megmerevedett...Ettől féltem.

-Saya...-Sóhajtott.

-Kérlek...Veled akarok lenni...Örökre...-Könyörögtem.

-De értsd meg!Nem foszthatlak meg az emberségedtől...Tizenhat éves vagy...Még élned kell, élettapasztalatot kell gyűjtened...-Mondta.

-Te is tizenkilenc évesen változtál át!Te is fiatal vagy...És mi van ha megöregedek és nem kellek majd?!?!-Kérdeztem kétségbe esetten.

-Hidd el...Ha tehettem volna, nem lettem volna vámpír.-Suttogta ökölbe szorult kezekkel.-Muszáj volt...Nem az én választásom volt...

-De azt akarom, hogy én is...-Kezdtem bele, de közbe vágott.

-Elég!!!-Emelte fel a hangját.-Nem és kész.-Pattant fel, majd járkálni kezdett.-Nem lehet.NEM!

-Akkor...Ha nem te, majd más.-Álltam fel, majd a kijárat felé indultam.

-Hova mész?!-Kérdezte rémülten.

-Haza...Hova más hova?!-Vontam vállat neki háttal, majd kisiettem a házból.

Dühös voltam.Nem értettem miért nem akarja...Talán nem szeret, talán Ő nem akar velem lenni örökre?!-Ostoroztam magam belülről...És nem értettem mit miért tesz...

ASUYA

Fájt Őt elmenni látni és tudtam, hogy most csalódott.Hogy félreértette a dolgot...

Végül is...Azért nem akartam Őt megölni...Vagyis átváltoztatni, mert félek.Sőt...Egyenesen rettegek, hogy az lesz, mint régen...De akkor még fiatal, újszülött voltam.Alig két évvel az átváltozásom után...Megöltem azt, aki az életem volt...Yuki.A szerelmem.Ugyan olyan volt belsőre, mint Saya.Kedves, közvetlen, vidám...És bátor.Túl bátor is...Megkért, hogy változtassam Őt át, hogy örökre velem maradhasson.Meg akartam adni, amit kért ezért egy este megtettem...Csak...Nem tudtam megállni.A vére mámorító volt és elborult az agyam.Yuki a kezeim közt halt meg...Kiszívtam az összes vérét...Megöltem...

Ezért mondok mindig nemet Saya-nak.Mert félek, hogy Őt is elveszítem.Rettegek, hogy a múlt megismétlődik...

SAYA

Dühösen baktattam fel a lépcsőn, a szobámba...

Becsuktam magam mögött az ajtót, elmentem lezuhanyozni...

Miután végeztem vissza mentem a szobámba, bepakoltam holnapra, a suliba, majd aludni tértem, hogy elfeledjem a mai veszekedésünket a szerelmemmel, Asuya-val...